 |
| Saját kép |
“Először, valamikor régen, boldog akartam lenni. Aztán tökéletes. De nincs messze az idő, mikor az ember csak lenni akar, boldogtalanul és tökéletlenül is, lenni, még egy kis ideig, mert süt a nap, vagy esik az eső.”
Márai Sándor
Sziddhárta egész életében a boldogságot kereste...
Fiatalon elindult hogy rátaláljon a Boldogságra és nagyon sok éven keresztül zarándokolt keresvén a választ. Élt nagyon szegényen, kéregetéssel töltve napjait és azt gondolta ha teljesen lemezteleníti lelkét, lemond minden földi hívságról, megvon magától minden földi jót akkor rátalál a boldogságra. Sanyargatta testét-lelkét de ezek az évek nem hoztak megváltást számára így továbbállt. Útja során -gyarapítva maga mögött az eltelt évek számát- sok mindent megtapasztalt. Megélte milyen elmerülni szerelmesen egy nő karjaiban és átélhette a szerelem mámorító ízét elveszve a szeretkezés gyönyörében. Csodás élményekben volt része ahol teste és lelke szárnyakat kapott, de mégsem volt boldog, mert a hiányérzet ott lapult a szíve mélyén válaszra várva...
Tovább indult hát a saját utján, hogy rátaláljon arra a valamire ami igazán boldoggá tehetné és rátalálna végre arra a belső BÉKÉRE amit annyira keres. Gondolta a pénz lehet a megoldás és néhány év alatt gazdag üzletember lett belőle-családdal-hatalmas vagyonnal ami egy ideig hihetetlen sikerélményt adott. Dúskálhatott jóban, bármit megvehetett amit csak akart, határ a csillagos ég volt és azt gondolta : na ez az amit kerestem!
Évek teltek el de a pénz már nem adott boldogságot és csupán a szomorú felismerés maradt ismét hogy nem erre vágyik és nem ezt kereste. Lelke magányos maradt. Sok sok év elteltével csalódottan, szomorúan visszatért szülőföldjére és folyóparton ülve számot vetett eddigi életével. Mindent megtapasztalt amit ember megélhet: sok fájdalmas, keserű, csodálatos, felemelő és mámorító élményben volt része.
Megélte milyen nyomorultul élni kiszolgáltatva éhesen, szomjasan zarándokolni és elfogadni az emberek megvető pillantásai vagy éppen Hálásan elfogadni egy darab kenyeret amit szívből adtak. Átélhette a testiség a szerelem és a szeretet mindet átható erejét, ölelhetett, csókolhatott és Férfivá válhatott egy Nő karjaiban. Megtanulta mekkora hatalma van a pénznek, hogy bármit megvehet általa, kényelmessé teheti vele az életét és hogy végtelen lehetőségeket nyit meg....
Csupán azt az egyet nem adta meg amit keresett : a Boldogság állandósult érzését ami átöleli a szívet-lelket és melegséggel tölti el. Nem csupán pillanatokra hanem a részünkké válva és lényünkkel összeforrva. Ahogy nézte a fodrozódó vizet, hallgatta a fák és levelek lágy susogását meghallotta a lélek szavát és minden világossá vált előtte. Békésen elmosolyodott mert végre megtalálta amit egész életében keresett, rátalált a Boldogságra ami mindig is itt volt ahonnan elindult...
Nagyon rég olvastam, lehet nem is ez a történet egész pontosan, de a lényeg a tanítás amit ez a történet ad, mégpedig azt hogy hatalmas utat kell megtennünk ahhoz hogy a végén békére leljünk. A KOMFORTZÓNA klassz, biztonságot ad de ott NEM TEREM SEMMI. Neki kell vágni, ugrani kell az ismeretlenbe, keresni kell, tapasztalni, elbukni, felállni és bátran haladni előre mert csak tapasztalatok árán lehet eljutni a szabadsághoz, ami nem más mint a Lélek megnyugvása és a felismerés hogy milyen IGAZÁN ÉLNI - SZABADON!
Maradj mindig Ember a magad tökéletes tökéletlenségével együtt és ha bátor vagy akkor rátalálsz a Saját Életedre. Vedd észre a Váratlan Szépséget...
Dér Katalin
Hidd el LEHET másképp.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése